Megszületett a goldenblog verseny eredménye. Nem nyertük meg. Okok keresése valamint rövid- és hosszútávú tanulságok levonása este az adásban. Addig keresek hozzá valami szomorú zenét.

Egy kis goldenblogozással kezdtünk, melyben feltáró beismerő vallomást tettem arról, hogy nem érdekelnek az énblogok, például a gombablog sem. De mi legalább szépen vagyunk semmitmondók, ha már. Mindenesetre megőrülök, ha nem a miénk lesz a negyedéves HVG előfizetés! Na de nem is ez alkotta az adás gerincét, hanem az a néhány igen lelkes hallgató, akik igazolták, hogy az ének és az eső közötti összefüggés igenis létezik. Meghatódtunk. És énekeltünk mi is. Hallga csak!

Köszönöm mindenkinek a jókivánságokat. Azoknak is, akik csak a Facebookon szembesültek a ténnyel és annak a betelefonálónak is, aki 55-re lőtt be. Őt bizonyára a koromhoz képest meglepően nagy tudásanyag és bölcsesség tévesztette meg.

Az elmúlt hét talán legfontosabb eseménye az volt, hogy a gombaoldal bejutott a Goldenblog verseny elsö 50 blogja közé. A mai adásban mindenképp átbeszéljük a várható győzelmünk méltó megünneplésére szervezett gigarendezvény pontos programját. Ha van valami kívánságotok (fellépők, menü, ilyesmi), akkor most gyertek elő a farbával, mert az arany-nyomott meghívókba már nem szivesen javítanánk bele tollal.

Péntek van. Este 7-kor adás!

Lezajlott Felsőtárkányban az első világbajnokság. Sajnos nincs most időm részletesen elmesélni mindazt, amit tomihuga elmondott, de szerencsére épp elég beszámoló született az eseményről, melyekből majdnem mindent megtudhatnak azok, akik nem voltak ott.

Már a cím sem igaz, hisz nem a legjobbak közé kerültünk be, hanem abba az ötvenbe, amit a legtöbben neveztek. Ez ad absurdum azt is jelentheti, hogy nekünk sikerült leginkább fűt-fát igérgetve szavazatokat összekönyörögni. Akár így, akár úgy, ez már nem is érdekes. Mi elvégeztük a saját részünket, lehetővé tettük, hogy a zsűri a nyakunkba akaszthassa az aranyérmet.

Mai hír, miszerint az Egely György mégsem lesz LMP képviselőjelölt. Ahogy a párt oldalán olvasható: “A külső és belső visszajelzések nyomán Egely György lemondott a jelöltségről”. Örülök neki, hogy az én külső visszajelzésem nélkül is megoldódott ez a kínos helyzet, de az LMP iránt érzett – eddig sem túl nagy – érdeklődésemnek nem tett jót ez a közjáték. Magára valamit adó ember egy ilyen bohóccal semmiféle közösséget nem vállal, maximum egy közös fotó, mint Kiszel Tündével, de semmi több.

A 20-i műsorunk méltó volt az ünnep emelkedett hangulatához, hogy mást ne említsek, megbeszéltük a macskaszarból készült kávét és a kecskeszarból sajtolt étolajat. Én készültem augusztus huszadikából is, de Tibi eldumálta az időt, és nem került rá sor. Viszont legalább megettünk két hatalmas adag tiramisut, amit Tibi kapott valakitől és elhozott nekünk, mert nem bírt velük egyedül. Kevés volt benne a piskóta és az is át volt ázva, de azért Balázs és én is köszöntük szépen. Lehetne ebből egy szép hagyomány.

Amíg Budapest a tüzijátékra igyekszik, a gombapresszó dolgoskezű tagjai bemennek a munkahelyükre és egy kétórás adással köszöntik István, a királyt. Azt nem mondhatni, hogy egyszerű volt megszervezni, hisz ma egész nap zárva a rádió, de a passzív agresszió meghozta gyümölcsét, és sikerült rávenni Balázs kollégánkat, hogy csak miattunk jöjjön be és keverje az adást. Ha jó lesz, neki köszönjétek, ha rossz, akkor Tibit szidjátok. A zene Malcolm McLaren Duck Rock című albuma lesz.

Egyre-másra reklamáljátok, hogy ezt vagy azt a régi adást szivesen meghallgatnátok, de nincsenek sehol. Nálam ugyan tele a padlás régi felvételekkel, de ahhoz, hogy valami egészen minimális indexelés megtörténhessen, végig kéne hallgatnom őket elébb. Erre sem időm, sem kedvem (nem szeretem a régi adásokat hallgatni), de annyit megigérek, hogy átfutom őket, hátha belebotlok valamelyikbe. Viszont máris a kezembe került az egyik adásrészlet, melyre azóta is sokszor hivatkoztunk.