Az Apple MobileMe szolgáltatása június 30-án megszűnik, és mivel a helyébe lépő iCloud-ban nincs iDisk (istenem de szép mondat már eddig is), ezért nem lehet az ott székelő gombapodcastot, a maga 150 adásával, csak úgy átköltöztetni. Még nem tudom a végső megoldást, de az biztos, hogy mentsétek a menthetőt!

Múlt héten elmaradt a Timosenko blokk, de most bepótoltuk, ráadásul úgy, hogy közben szinte mindent megtudtunk Ukrajnáról, amit tudni érdemes. Külön köszönet ezért Viktornak és ápolónak! Látjátok, ezért kell hallgatni élőben a rádiót, hogy ha a műsorvezetők – legyenek bár olyan zavarbaejtően képzettek és bántóan felkészültek, mint mi – elvesznének a rengetegben, akkor kivezessétek őket. Ölelünk, csókolunk minden podcast hallgatót, de azért az élő műsor mindig más lesz, mint a felvétel. De hogy lássátok, hogy mi tényleg mindenkit szeretünk, hajtás után itt az adás felvétele.

Két elmaradt adás után végre újra élőben szólt a gombapresszó, amit már megint Tibi tematizált, most épp a “hogyan védekezzünk a legkülönbözőbb támadások ellen” témájával. Sok értelme ugyan nem volt az egésznek, de valahogy csak kitöltötte a teljes két órát. Így aztán se Timosenko asszonyra nem került sor, se arra, hogy hogy lehet túlélni egy több száz méteres zuhanást.
Remélem, értékelitek azt a gyorsaságot, ahogy ide és a podcastra, nyugodtan mondhatjuk, kirobbant az adás!

Na tessék! Találtam még egy adást, ami nem lett közzé téve, de akkor most korrigálok, ami már csak azért is rendes tőlem, mert múlt pénteken csak ismétlés volt hallható. Már nem emlékszem, pontosan miről is beszéltünk ebben az adásban, én is csak az akkor adott címre hagyatkozom, ami első látásra bár sokat ígér, de nem tudom, mennyit ad. Én is veletek fogom újra hallgatni. Az illusztráción Wagner úr látható, róla biztosan esett szó.
A címben szereplő ékezet hibáért elnézést kérek a Petőfi örökösöktől, de nincs “ő” a készletben.

Tovább folytatódik, és egyben be is fejeződik a gombapresszó podcastjának frissítése, a lemaradt adások feltöltése. Ugyanis már csak kettő olyan felvétel maradt, ami szűkösebb időkre tartogattam. A szűkős idők nem jöttek el, ezért nincs értelme tovább spájzolni.

Ha mégiscsak találtok olyan adást, ami itt ki van téve, de a podcaston nem szerepel, szóljatok és korrigálok!

Folytatódik a gombapresszó podcastjának frissítése, azaz, sorra töltöm fel az eddig lemaradt adásokat. Ezúttal egyszerre kettő, két januári adás kerül a feliratkozottak gépére. Az elsőnek a címe “Asbóth Sándor, rémhírek, végrendelet”, a másodiké pedig “Orbán Viktor, Neil Young, Franko Nero”. Hajtás után itt is meghallgatható mindkettő.

Legközelebb ugyanígy kettő kerül feltöltésre, és akkor utól is érjük magunkat, tehát minden adás ott lesz a podcaston és itt a blogban is.

Aki tőlünk várta, hogy méltó módon megünnepeljük a nagypénteket, annak csalódnia kellett, de nem is hiszem, hogy ez bárkinek komolyan megfordult volna a fejében. Az enyémben mondjuk igen, de miután Tibi elmesélte, hogyan ette magát hányásig sonkával aznap, szarva a böjtre, meggondoltam magam. Volt viszont egy hosszú, ámde unalmas blokk a nevezetes számokról, aztán szó esett a Nyúl seggéről és a végül Tibi tárgyfetisizmusáról is. (Az adás zenéje – Credence Clearwater Revival – meg ott van jobbra a lejátszóban.)

Aki még nem tudná, vagy mert nem szokása élőben hallgatni minket, vagy mert csak annyit észlelt, hogy kezdés után tíz perccel egy mondat közepén megszakadt az adás, szóval az elkeseredett és tájékozatlan millióknak mondom: egy másfélórás áramszünet tette szokatlanul csendessé tegnap a gombapresszót. Igazából csak egy órát tartott, de utána félórán keresztül a saját biztosítékainkat kerestük.
Lapozás után meghallgatható az a megmentett 37 perc, ami még a Civil archívumában sincs meg.

A gombapresszó podcastjára tegnap elkezdtem feltölteni az idei adásokat, és ha már tavaszi nagytakarítok, akkor itt a blogban is rendet teszek.

Azok a szerencsések, akik feliratkoztak a gombapresszó podcastjára, már hétfőn megkapták a legutóbbi adást, így a temetőbe menet ezt hallgatva tudtak felkészülni arra, hogy elviseljék elhunyt rokonaik földben oszló hulláinak közelségét. Az adásban – lehet, nem véletlenül – nem volt szó sem a halottak napjáról, sem a halálról. Beszéltünk már erről épp eleget. Ennél sokkal fontosabbak a tetvek ledarálásából nyert szinek, az ENSZ székház büféje vagy éppen a szexrobotok. Hát így valahogy.

Az adás csaknem felében egy közepesen érdektelen beszélgetéssel leptük meg a hallgatókat a Virgin Galactic szolgáltatásairól, utána pedig egy hasonlóan érdektelen blokk következett valaha élt diktátorok arcberendezéséről. Ilyenkor szokott az lenni, hogy nem teszem ki az adás felvételét, vagy csak levágva róla a felesleget, de akkor meg gögtön írtok a panaszkönyvbe. Hát akkor itt van, tessék. Ja, a végén Tibi indulata igazi! Adás után még folytattuk egy kicsit ebben a hangulatban.

Túl gyorsan írtam meg a címet, és utólag vettem észre, hogy a címből kimaradt két igen fontos téma, ami elhangzott a műsorban. Az egyik az, hogy miért is kéne Tibi kutyáját boával a farkán, szopóálarcban szabadon engedni a Népligetben, a másik pedig, hogy mit adott a világ kulturájának Platón. Ezek az adás végén kerültek sorra, de azért ti csak hallgassátok az elejéről. Továbbra is áll az ajánlatom, hogy bármit kérhet tőlem az, aki megmondja, mikor és hol forgat Budapesten Milla Jovovich.

Kiss Tibor és a Jadviga párnája csak azért került be a címbe, hogy a szükséges hossz meglegyen, a műsorban nem sok vizet zavartak. Ez a péntek este ugyanis eléggé tematikusra sikerült, miszerint szinte végig a tudományról volt szó. A Nobel-díjtól indultunk, kicsit elidőztünk annak praktikus részleteinél, de csak azért, hogy aztán arról elrugaszkodva nagyívű tudományfilozófiai alapvetéseket tárgyaljunk meg a tőlünk megszokott ijesztő alapossággal és kérlelhetetlenséggel.

Tibi is back. Jippíííí vagy broáf, ahogy tetszik. Én természetesen jippííí. Az adás első, nyomasztóan semmitmondó félórájában Ákos – a Civil rádió jelenlegi gosztonyigergője – volt a vendégünk, aki beszámolt a rádió helyzetéről és a támogató koncertről (ott voltatok?). Átbeszéltük, hogy mi kéne ahhoz, hogy a d-day-re kilátogasson egy legalább szabadszemmel észlelhető tömeg, végül nyöszörögtünk egy keveset azon, hogy hogyan lehetne megtudni, mikor és hol forgat Milla Jovovich Budapesten. Hát így.

Esküszöm, nem azért nem raktam ki sehova az elmúlt adásokat, hogy könyörgést provokáljak, de azért jólesett, amikor egymás után jelentkeztek az egymás fejét fogó népek, hogy akkor nost mi a bánat van. Így aztán most tessék itt is az első podcast és blogbejegyzés hosszú idő óta, még ha nem is egy klasszikus gombapresszóval, már ha létezik ilyen egyáltalán. Tibi híján (valahol vidéken nem csinált semmit épp) elhívtam Murányi Gyuri kollégámat. Mi élveztük, kíváncsi vagyok, ti hogy vagytok vele.

Most nincs tartalomjegyzék. Ez van.

Négy hét szünet után itt az új élő adás felvétele. Ne higgyetek azoknak, akik azt mondják, azért hanyagoltuk a gombát, mert máshol fontosabb dolgaink akadtak! Tényleg csak a balaton meg a munka, ami közbe jöhet. De elég is ennyi mentegetőzés. Ja nem, még van egy kicsi. Az adás második felében, ahol a falusi életről beszéltünk, esetleg megbántottuk falusi hallgatóink lelkét. Ha így volt, bocsánat. Tudjuk mi, hogy vékony a határ móka és ízléstelenség között, reméljük, sikerült még innen maradnunk.

Ennek az adásnak egy jelentős része matek-fizikásra sikerült, de hát mérnökök lennénk vagy mi. A másik újdonság, hogy hónapok megnyugtató távolléte után előkerült újra Károly, pedig már reménykedtünk benne, hogy sikerült végleg magunkra haragítanunk, de nem. Így, hogy hetente két adásunk van, nincs időm visszahallgatni ezt a gombát, ezért most legyetek meg tartalom jegyzék nélkül. Jut eszembe, van itt valaki, aki a Tilosos műsor miatt keveredett ide? Vagy továbbra sem keveredünk?

Nem nagyon (egyáltalán nem) hiányzott senkinek, hogy kikerüljön a legutóbbi gombapresszó ide meg a podcastra, meg aztán itt ez a Tilos próbálkozás is, így aztán alig sikerült hamarabb publikálni, mint hogy belekezdtünk volna a következőbe. (Mileszma? bejegyzésre nincs is már idő.) Nincs tartalomjegyzék, inkább kérek tőletek valamit. Megigértük, hogy elkészítjük saját Cindy Sherman fotónkat, de egészen biztos, hogy meg fogunk feledkezni róla, ha nem szóltok ránk. Ha jövő héten nincs kész, szóljatok!

Bár Ákos nem tudott eljönni, így a rádió helyzetéről nem tudtunk beszélni, de azért valahogy csak eltelt ez a két óra is. Hogy mást ne mondjak, váratlanul sok időt töltöttünk el a böfögés (buccogás) (latinul ructus, csak hogy egy vitát rövidre zárjak) témakörében, ami csakis a nyári üzemmód miatt megbocsájtható. Ja és Tibi hozta elő ezt, nem én! Ezt kérem a jegyzőkönyvben külön rögzíteni. Kicsit hamarabb befejeztük az adást, mert elálmosodtunk a melegben, majd jövő héten ráhúzunk.