Annyi minden történik ebben a lángoktól ölelt kicsiny országban, hogy hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy máshol is zajlik az élet. Ezért is örülünk mindig annak, ha valaki idegen országból küld nekünk üzenetet, ahogy most is. És nem is akármilyet!

Igen, pénteken ismétlés volt hallható, és igen, nem szóltam előre. Bocsánat. Van az úgy, hogy közbejön valami közvetlenül adás előtt, és már nincs idő ide kiírni. Másrészt meg el vagytok kényeztetve. Most viszont jó előre szólok, hogy a következő két gombapresszó a rendes nyári szabadság miatt elmarad. Próbálok találni az archívumomban olyan régi adásokat, amiket még nem töltöttem fel a podcastra. Ha nem lesz időm rá, akkor sajnos a közelmúlt gombáiból lesz újra kettő.

A gombapresszót hallgatva bizonyára sokan gondolkodtak el azon, hogy milyen is lehet a valóságban ez a két szimpatikus ember. Leírva láttál és képen is, de most megismersz majd más oldalamról, ahogy a költő mondja. Sokszor igértük már, hogy egy dramaturgiailag alkalmas pillanatban fel fogunk lépni olajozott felsőtesttel, nos ez most hétvégén meg is történt. Nem szóltunk előre, hogy a helyszínre özönlő százezrek miatt ne bénuljon meg a város közlekedése.

Na itt van Tibi levele a cukiság blogból, erről beszéltünk pénteken az adásban. Nem könnyű megállnom, de azért sem fogok egyetlen szót sem szólni ehhez.

Béla barátunknak köszönhetően a kezembe került egy összeállítás régi idők mozgóképes emlékeiből, melyben egy nyúlfarknyi jelenet erejéig Tibi is szerepel! Ki is vágtam nektek ezt a néhány másodpercet.

Köszönöm mindenkinek a jókivánságokat. Azoknak is, akik csak a Facebookon szembesültek a ténnyel és annak a betelefonálónak is, aki 55-re lőtt be. Őt bizonyára a koromhoz képest meglepően nagy tudásanyag és bölcsesség tévesztette meg.

Vége a nyárnak. Megvolt a nyaralás, innentől munka. A munkába természetesen a blognak és a rádióadásnak az újraindulása is beleértendő, még ha ez utóbbiig aludnotok is kell néhányat. A blog viszont mától kezdve szép lassan magához tér, a beállt részek újra működni kezdenek, ahogy például az ajánló dobozban máris megjelentek az infók, még ha csak hektikusan is. A nyaralásról csak annyit, hogy sikerült a nyár egyetlen hideg hetére időzíteni. Hajtás után egy kis filmes illusztráció.

Dübörög az életképek rovat, de ez nem is csoda, hisz alig történik valami, mióta heti 2 órára csökkent a műsoridőnk. Most a változatosság kedvéért ismét egy saját életkép következik (már csak azért is, mert Dávid az istennek se küldi a fotókat a saját barlangról, de erről majd később). Ajtómázolás volt nálunk nemrég, és ismét szembesültem azzal az ősi igazsággal, hogy soha (de soha!) ne fogj bele semmi olyan munkába, amihez nincs meg minden (de minden!) szerszámod, de leginkább akkor se!

Soha nem értettem, miért utaznak az emberek Görögországba, de most, hogy tomihuga is ott járt a családjával, nem értetlenkedek a tőlem megszokott vehemenciával, ugyanis a tomihuga beszédes nicknévben én vagyok a tomi. Azért azt csak elmondom, hogy engem ott ne várjanak, mert én egészen biztosan soha nem fogok oda elmenni. De minthogy az Életképek rovat a hallgatók mindennapjairól is szól, következzen egy kép a túráról, a hozzá való rövid beszámolóval, egyenest a főhős tollából.

Itt egy újabb könnyű nyári téma, a zsizsik. Ez az apró, de annál riasztóbb állat többször is előkerült már az adások során, és nem is feltétlenül negatív értelemben. Bálint, egyik legrégebbi hallgatónk, bizonyára emiatt küldte el nekünk ezt a kisfilmet, amivel be is került az Életképek rovatba, ahol a mi és hallgatóink mindennapjaiba nyerhetünk betekintést.

Az életképek sorozatban most egy családtag szerepel, közelebbről Misi fiam, ráadásul a saját kérésére. Ez utóbbit szeretném külön hangsúlyozni.

Az életképek sorozat most a gombapresszó (és a kicsinyített fagyizó) kedvenc technikusával, Marcival folytatódik.
Amit mi a rádióban művelünk, hívjuk is azt bárminek, egy meglehetősen intim műfaj, aminek szükséges – bár korántsem sem elégséges – feltétele, hogy otthonosan érezzük magunkat közben. Ezért lehet az, hogy szinte az összes technikusunkkal baráti viszonyba kerültünk az idők során. Így volt ez mindkét Csabival, majd Dáviddal és most Marcival is.

A bejegyzés címe beszédes. Képeket töltöttem fel a gombapresszó facebookos oldalára.
Menjetek lájkolni.

Izgalmas év volt. Björn Borg visszavonult, Irán megtámadta Irakot, Ronald Reagan bejelentette az űrfegyverprogramot, megjelent az ezerforintos bankjegy, felavatták a Paksi atomerőművet, a Szépművészeti Múzeumból elrabolták Raffaello festményét, a Microsoft kiadta a Windowst, megjelent Cseh Tamás Frontátvonulás című lemeze, létrejött az Internet és a Magyar Kupa döntőjében az Újpest 3-2-re legyőzte a Honvédot. De történt még valami abban az évben.

Életképek sorozatunk, mely a műsor, a műsorkészítők illetve a hallgatók hétköznapjaiba enged bepillantást, robog tovább. Ma annak lehettek szemtanui, hogy micsoda örömöt tud okozni az, ha valaki a kedvenc rádióműsorának készítőivel tölthet el egy tartalmas estét. Oláh Zoli barátunk, akit ma hívok utoljára a Harcsa Veronika Quartet bőgősének, velünk töltötte az egyik műsorunk utáni estét.