Soha nem voltak túlzott elvárásaim Schmitt Pállal szemben, de én is hülyén ültem tegnap este a tévé előtt, amikor láttam azt a szánalmas 15 percet. Még úgy is, hogy előtte már tudni lehetett, valami hasonló van készülőben. De aztán arra gondoltam, hogy ugyan már, hát nem pont ezt érdemli ez az ország? Hát nem pont egy ilyen kisszerű, nevetséges elnök a passzentos hozzánk? Én már csak azért aggódom, hogy a “Mindenből egy van” előre beállított felvételének vége ne maradjon le a csúszás miatt.

A múlt pénteki adás volt rövid idő alatt a harmadik, amiben olyan zene hangzott el, amit a főszerkesztő betelefonálva lehuzatott a technikussal, mert az adott művész … nem rádióbarát szavakat használt. Ott tartunk most, hogy ha nem javulok meg, akkor nyitva áll előttünk az éjszakai műsorsáv, ahol mindenki azt és úgy énekel el, amit és ahogy akar. Nem mintha bármiféle konkrét következménye lenne annak, hogy ti hallgatók mit gondoltok, de én azért kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Ha ezen a héten rendeznénk a Szeretedeanyarat szavazást, nyomasztóan más eredmény jönne ki a végén, mint legutóbb. Nem embernek való idő ez. Nincs hova bújni, mindenhol megtalál, leszámítva persze a búvárokat, a barlangászokat és a bányászokat, bár ez utóbbiak szerencséjéről nem vagyok egészen meggyőződve.
Mit lehet ilyenkor tenni, ha teszemazt nem mereszthetjük egész nap a strandon? Például összegyűjthetjük azokat a zenészeket, akik nevének puszta olvastán is könnyebb az élet ilyen dinnyerohasztó időben.

Klassz.

Csütörtökön megérkezett Karcsi új kocsija, egy jó állapotú, de igazi oldtimernek számító 412-es Moszkvics. Hogy Karcsi kicsoda és miért érdekes a Moszkvics? Ezekre a kérdésekre rövid és hosszú magyarázat is van.

Mondanám, hogy köszönjük AmintA-nak ezt a videót, de olyan katatón állapotba kerültem a megnézése után, hogy egy szó sem jön ki a számon. Nézzétek meg ti is. Meg fogjátok bánni.

A cím szinte alig fedi a poszt tartalmát, de szerettem volna már egyszer megörökíteni azt a youth hosteles esetet, amikor koreai turisták érdeklödtek emígy: do you have chicken? … I mean kitchen? A hugom elmesélésében istenien hangzik, ha találkoztok vele, kérjétek meg, hogy adja elő. De mit is akartam mondani? Nem a gyenge nyelvtudásról, hanem a gyalázatos kiejtésről szerettem volna néhány mondatot írni, mert véletlenül láttam Orbán Viktor nemzetközi sajtótájékoztatóját.

Budapesten majdnem olyan jók a mindennapi élet általános feltételei, mint Londonban, és valamivel jobbak, mint New Yorkban – ez derül ki az Economist Intelligence Unit, vezető londoni gazdaságelemző ház friss összeállításából. (HVG)

Ha szigorúan ragaszkodnék a címben megjelölt tárgyhoz, akkor legfeljebb három mondatot írhatnék. Ezt az előbbit, a mostanit és a következőt. Felkészülés nélkül utazok Londonba.

A gombapresszó hallgatói alulreprezentáltak a világ twitteres közösségében. (Vagy csak nem követik kedvenc rádióműsoruk twittjeit, de ezt elképzelni sem tudom.) Mondok mindjárt kettő okot is arra, hogy ezen az áldatlan állapoton változtassatok.

Nem egyszer kaptam már meg, hogy akkor vagyok igazán elememben, ha fikázni kell valamit. Feltéve, de meg nem engedve, hogy ez így van, akkor viszont én azt szeretném kérni, hogy ne provokáljanak. Például ne kérdezzenek nyilvánosan semmit Bombera Krisztinától.

Az értelmezhetetlen cím csak annak köszönhető, hogy egyszerre zárunk és nyitunk egy szavazást. Az elmúlt hét kérdése az volt, hogy ha tehetnétek, élnétek-e máshol a világban, és bizony még engem is meglepett a végeredmény.

Például az ilyenek miatt gondolom azt, hogy ez az ország menthetetlen, és a lehető legtermészetesebb önvédelmi reflex, ha valaki összecsomagol és elmegy innen minél messzebb. Mindenki jól jár. Én elmegyek, ők meg parkoljanak az bicikliúton, emeljenek turul szobrokat, cigányozzanak, buzizzanak, válasszanak maguknak hülyéket képviselőnek, masírozzanak röhejes mellényekben, basztassák egymást úton-útfélen a legkülönbözőbb okok miatt, köpködjenek, hadonásszanak üvöltözzenek, érezzék jól magukat.