Csak úgy mint az adásokban, itt a blogban is eluralkodott a felületesség, a semmitmondás, az öncélú ökörködés. Kibelezett Lenin, Bombera Krisztina és a többi szörnyűség. Épp ideje ezen változtatni. Azt nem ígérem, hogy a péntek esték arculata gyökeresen megváltozik, de legalább itt a blogban legyen néha valami értékes. Itt is van mindjárt kettő Erdős Virág versei közül.

Relikviákat, hangfelvételeket, videókat, fotókat, plakátokat keresünk!

20 éve létezik már közösségi rádiózás Magyarországon, és mégsem kell sokáig kérdezősködni az ismerettségi körben, hogy találjunk olyat, aki soha nem hallott még ezekről a rádiókról, vagy ha igen, akkor ne legyenek egészen furcsa elképzelései az ott folyó munkáról. Még azt sem tudja a nép, ami egyébként ezen rádiók önmeghatározának egyik tartó oszlopa, hogy önkéntesek készítik a műsorokat, akik ezért ölelést sem kapnak, nemhogy pénzt. Ha lenne, sem kapnának, mert nincs.

Bár nem tartozik rátok, meg érdektelen is, de el szoktam aludni néha a tévé előtt. Most is csak azért mondom el, mert tegnap 1:40-kor Menyhárt Jenőre riadtam fel. A Filmmúzeum Privát rocktörténet című műsora kezdődött, benne az Európa Kiadó történetével, és gondoltam, ha már róluk volt szó itt múlt héten, akkor ezt még kiteszem ide.

A gombapresszó ahol tud, segít. Örök hallgatónk, Oláh Tibor megkért minket, hogy rajtunk keresztül hadd szól 2 millió emberhez. Ám legyen.

Akik csak egyetlen gombapresszót is hallottak már, azok tudják, hogy Tibivel egymáson kívül talán csak a tényeket tiszteljük jobban, így aztán mindig kínosan ügyelünk arra, hogy csakis arról beszéljünk, amiben szakértők vagyunk. Ezért is fáj annyira, hogy legutóbb milliókat tévesztettem meg, amikor is Varjú bácsiról azt találtam mondani, hogy a Futrinka utca című mese szereplője. Hát nem. Ő manócska barátja a Mazsola és Tádéban. Így utólag is bocsánatot kérek mindenkitől.

Néhány héttel ezelőtt Lizával elmentem megnézni a Botero kiállítást. Kedvenc festőm, két képe ott is van a nappaliban a falon (nem az eredetik). Az egyik kiállított képet szerettem volna megörökíteni illusztrációnak ide a blogba, de az addig magát halottnak tettető teremőr néni egy pillanat alatt mellettem termett, és rám kiabált, hogy “nófotó!nófotó!”. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy leszarom, mert mit fog tenni? Kitépi az iPhone-ból a filmet? De aztán inkább hagytam, had örüljön.

Pénteken meséltem a “Föld születik – 4,5 milliárd év egyenes adásban” című filmről. és közben azt is megemlítettem, hogy mennyire idegesítő volt a narrátor hangja. Azóta utána néztem ki is az, aki belerondított az élménybe. Kassai Károlynak hívják és szinte minden szar sorozatnak és filmnek állandó szinkron szereplője. Ha gyorsan be akarjátok azonosítani, csak gondoljatok Jackie Chan fülsértően természetellenes magyarhangjára. Na ő az. Minden idők legidegesítőbb hangú magyar szinkronszínésze.

Nem tudom, mikor indult, de én ma láttam először Pajor Tamás honlapját.

Pénteken valahogy előkerült az az adás, amikor Tibi és én újra értelmeztük Leonardo mester remekművét, azaz a rendelkezésre álló két órában megfestettük a Mona Lisa egy-egy változatát. Szinte azon nyomban érezhető volt a hallgatói nyomás, hogy lenne igény az adás újra hallgatására, illetve az alkotás folyamatát megörökítő fotósorozat megtekintésére. Ám legyen. A podcastra nem töltöm fel, mert ott már szerepelt egyszer, de itt alább meghallgathatjátok és a képeket is megnézhetitek.

Ahogy mindenki, úgy mi is hírt adtunk arról, hogy Méhes Marietta fellép a Világveleje fesztiválon. A puszta ténynél többet nem is nagyon mondtunk, így aztán meglepő, hogy a Hír24 portál vonatkozó cikke alá miért pont mi kerültünk ki ajánlott linkként a fesztivál honlapja és Szőnyei Tamás elemzése mellett. Örülünk persze, de azért itt valami turpisság van.

Egy 1992-ben New Yorkban készült Magyar Narancs interjúban még azt mondta: “… nem úgy tűnik, hogy különösebben hiányoznék ott bárkinek, szóval nem érzem azt, hogy bárki, bármit akarna velem. Nekem ott semmi dolgom sincs.” Úgy néz ki, hogy a művésznő meggondolta magát, mert 26 év távollét után fellép a Világveleje fesztiválon. A nagy örömre fel is töltöttem egy kiadós adagot Trabant számokból a letöltés/zene rovatba. Nem kapható minden boltban, becsüljétek meg!

A legutóbbi adásban, amikor Blaise Pascal Gondolatok című könyvéből olvastunk fel részleteket, nem tudatosult bennünk, hogy ez a Pascal az a Pascal, akit nekünk aztán tényleg illett volna felismernünk.

…

A Guardian Film Season egyik promóját láthatjátok a hajtás után, amely egyben egy játék is. A szpotban 26 játékfilmre történő utalást lehet felfedezni. Aki mindet megnevezi, az meg is nyerheti őket. Én 18-ig jutottam.

Egy-két nap alatt végigsöpört az interneten, hogy Mike Judge két retardált kis köcsögje visszatér. Az REVIEWniverse bejegyzésében ugyan csak feltételes módban jelent meg az eredeti hír, de én azt mondom, hogy miután a hét közepén a New York Post is beszámolt róla, elkezdhetünk örülni.

(tomi:) A végéhez érkezett Pisti minisorozata, ez itt a harmadik és egyben utolsó rész. Megtiszteltetés volt helyet adni ezeknek az alkotásoknak, biztos vagyok benne, hogy sokan voltunk, akik szivesen olvastuk őket. Külön köszönet még egyszer Turai Balázsnak az illusztrációkért. Határozott igéretét bírjuk Pistinek arra vonatkozóan, hogy nemsokára egy ujabb sorozattal jelentkezik itt nálunk, de erről majd akkor.

Bocsánat, hogy belebeszéltem, jöjjön hát az utolsó rész.

Holnap kezdődik a Tilos rádió hét napig tartó adománygyűjtő fesztiválja. Mint jó közösségi rádióhoz illik, a Tilos élő kapcsolatot tart a hallgatóival, ami abban is megnyilvánul, hogy a rádió éves költségeinek közel fele is tőlük származik. Ennél egészségesebb közösségi formát tervezni sem lehet. A hét részletes programja a kattintás után.