Amennyire tőlem telik, megpróbállak rendszeresen tájékoztatni titeket a Civil rádió és általában a közösségi, nonprofit rádiózás aktuális helyzetéről ebben a zűrzavaros világban. Most, amikor már csak egy bő hónap van hátra a frekvencia engedélyünk lejártáig, ami után ki tudja mi lesz, nem minden tanulság nélkül való a Demokrácia most Civil rádiós műsor tegnap esti adása, ahol vendégek voltak Auer János és Kollarik Tamás, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság médiatanácsának két tagja.

Soha nem voltak túlzott elvárásaim Schmitt Pállal szemben, de én is hülyén ültem tegnap este a tévé előtt, amikor láttam azt a szánalmas 15 percet. Még úgy is, hogy előtte már tudni lehetett, valami hasonló van készülőben. De aztán arra gondoltam, hogy ugyan már, hát nem pont ezt érdemli ez az ország? Hát nem pont egy ilyen kisszerű, nevetséges elnök a passzentos hozzánk? Én már csak azért aggódom, hogy a “Mindenből egy van” előre beállított felvételének vége ne maradjon le a csúszás miatt.

Most van vasárnap délután 1 óra, még nem értem a végére az ebéd emésztésének, de lassan elkezdek öltözködni mert indulok a Szabadsajtó utcába a tüntetésre.

Dübörög a tisztogatás a közmédiában, sorra derülnek ki az elbocsájtottak nevei, az embernek sírni sincs ideje. Reggel óta az első és ezidáig egyetlen jó hír, hogy Bombera Krisztina marad!

Akik még nem hallották volna a 18-i adást, azoknak elmondom, hogy Tibi a kutyájával ellátogatott a 15-i tüntetésre, ahol – állítása szerint – kedvelt célpontjai voltak az összegyűlt fotósoknak. Ahhoz képest viszont, hogy állítólag millió fénykép készült róluk, Tibi hosszas kutatómunka árán sem talált közülük egyetlen nyamvadt példányt sem a neten. Segítsetek neki, mert azóta sírva alszik el!

Van egy egészen halvány emlékem arról, mintha Tibi múlt héten azt kérte volna, hogy a következő adás legyen tematikus, és a téma legyen az elektromosság. Majd még egyeztetek vele erről. Mindenesetre akár így lesz, akár nem, nem tehetjük meg, hogy ne igazítsunk el titeket hétről hétre a világ zavaros dolgaiban. Ezért aztán ma, többek között, biztosan megbeszéljük, mi történik Egyiptomban. Hajtás után máris egy exkluzív felvétel a tegnap esti budapesti tüntetésről. Én magam készítettem!

Mai hír, miszerint az Egely György mégsem lesz LMP képviselőjelölt. Ahogy a párt oldalán olvasható: “A külső és belső visszajelzések nyomán Egely György lemondott a jelöltségről”. Örülök neki, hogy az én külső visszajelzésem nélkül is megoldódott ez a kínos helyzet, de az LMP iránt érzett – eddig sem túl nagy – érdeklődésemnek nem tett jót ez a közjáték. Magára valamit adó ember egy ilyen bohóccal semmiféle közösséget nem vállal, maximum egy közös fotó, mint Kiszel Tündével, de semmi több.

Klassz.

Nem tudtam nem észrevenni, hogy mekkora sikere volt a retro fotós bejegyzésnek. Ez a mostani is egy ilyen, avval a különbséggel, hogy a főszereplő most nem a szűk stábból való, hanem egy mondhatni híres ember, egy politológus, sőt!, egy sztárpolitológus.

A cím szinte alig fedi a poszt tartalmát, de szerettem volna már egyszer megörökíteni azt a youth hosteles esetet, amikor koreai turisták érdeklödtek emígy: do you have chicken? … I mean kitchen? A hugom elmesélésében istenien hangzik, ha találkoztok vele, kérjétek meg, hogy adja elő. De mit is akartam mondani? Nem a gyenge nyelvtudásról, hanem a gyalázatos kiejtésről szerettem volna néhány mondatot írni, mert véletlenül láttam Orbán Viktor nemzetközi sajtótájékoztatóját.

Kicsi az esélye, hogy csekély aktivitásomra hivatkozva megszüntessék a tagságomat az Orbán Viktor rajongói klubban a Facebookon, de tény, hogy kicsit mostohán kezelem ujdonsült barátaimat az első nap eufóriájának elmúlta óta. Mondhatni kizárólag a nyitóoldalra kikerülő képeket nézem meg, azokat is csak bélyegméretben. Így lett volna ez a Szeged-Makó-Hódmezővásárhely című képsorozat esetében is, de az egyik kép láttán nem tudtam megállni, kattintanom kellett.

Nem kellett sokat nyomozi ahhoz, hogy kiderüljön, az első szavazós poszt kommenjei között megjelenő angol nyelvű kommentek honnan is jöttek pontosan. Egy kattintással a Global Voice Online oldalán található Hungary: A Long Election Day című cikk került elő, melynek szerzője Le Marietta, aki egyszer régen egy rövid időre kollégánk volt a Civil rádióban.

Hát így került bele a gombapresszó egy a magyarországi választások elsö fordulójáról szóló cikkbe az Index.hu és Török Gábor mellé.

Túl vagyunk a választások első fordulóján. Hétfőn a kicsinyített fagyizóban készültem elmondani mindazt, ami az eredményekből következik, de Tibi sajnos szart az egészre és nem jött be reggel. Konzervnyitó Károly barátunk szerint, látva elvtársainak a semmitől szignifikánsan alig eltérő eredményeit, épp úton van egy Észak-Koreába tartó teherhajón, hogy oda megérkezve politikai menedékjogot kérjen Kim Dzsongil-tól. Meglátjuk. De nem is erről akartam írni.

Oda egy remek gombapresszós közvetítés! Három egymástól független forrás is megerősítette, hogy az LMP vasárnapi esti rendezvénye mégsem a Fonóban lesz, és ebből az egyik forrás maga a párt hivatalos közleménye volt. Hát ennek lőttek, barátaim. Pedig igen klassz lett volna.

Süveges Gergő a választási műsorokban eddig kizárólag a százalékok felolvasásával vívott ki magának megbecsülést, így aztán gondolom, senkit nem ért váratlanul, amikor Vona Áldottesét Gábor fél kezével a seggében is megette őt vacsorára szerda este. Tegnap az LMP került sorra az m1 sorozatában, Schiffer Andrást Mészáros Antónia kérdezte.

Bréking! Bár két független forrás még nem erősítette meg, de szinte bizonyosan tudom, hogy az LMP főhadiszállása a választások első fordulójának estéjén a Fonóban lesz. Minthogy a hétköznapokon az a mi főhadiszállásunk, ezért kötelességünknek érzem a helyszínről való tudósítást. Azt nem igérem,hogy élőben jelentkezünk, ezt megteszi helyettünk az összes többi rádió és televízió, de hang és videó felvételeket biztosan készítünk az este folyamán, amit aztán vagy az adásban vagy itt a blogban teszünk közzé.

Bármit is mondanék, csak elvenne belőle. Megkönnyeztem, nézzenek oda.

Azt egyáltalán nem lehet mondani, hogy a pártok aktivistái egymást taposták volna agyon a bejárati ajtónk előtt, hogy ki nyomhassa meg előbb a csöngőt, vagy hogy telefonon keresztül próbálták volna kiimádkozni belőlünk az ajánlószelvényeinket (mondjuk ezt jobb is, hogy nem tették). Talán ha tudják, hogy itt egy talaját vesztett liberális sejt végtelenségig tanácstalan tagjai néznek vizenyős tekintettel maguk elé, akkor egy próbát esetleg tettek volna. Így viszont magunkra maradtunk a döntésünkben.

Legendás nyitottságomtól és najóoké perverz kiváncsiságtól is hajtva, tegnap regisztráltam Orbán Viktor facebook-os rajongói oldalára.

Azt nem mondom, hogy a “Rajongó leszek” gombnál nem örültem volna jobban egy “Kiváncsi vagyok” vagy “Csak benézek, szétnézek, aztán már itt sem vagyok” gombnak, de ne legyünk telhetetlenek, hisz ez egy rajongói oldal. A Depech Mode klubba sem úgy megy el az ember, hogy helló hüjék, jöttem röhögni rajtatok. Bár ott még nem voltam.

Hétfő reggel csodálkoztunk rá az MDF legújabb szórólapjára, melyen Bokros Lajos látható Andy Warhol stílusában. Nem könnyű eldönteni, hogy tudatos választással van-e dolgunk, és ezzel a váratlan vizuális áthallással a képzőművészetre fogékony választókat gondolták megszólítani, vagy egyszerűen csak egy kontroll nélkül hagyott grafikus ámokfutásának lehetünk tanui.
Bár az esélye szinte nulla, most kivételesen mégis legyünk jóhiszeműek, és tételezzük fel az előbbit.