Lassan lezárom a podcast felmérésünket, mert bár még csordogál 1-2 szavazat, de amit meg akartam tudni, azt már megtudtam: egy év alatt duplájára nőtt a gombapresszó podcastját használók száma.

Szép csendben lement egy szavazás, amiből kiderült, hogy eltüntek a jobboldali hallgatóink, vagy ha meg is vannak, nem járnak éljenezni a vezért. De nem is olyan érdekes ez. Viszont az a kérdés, ami most kint van, igen.

Most van vasárnap délután 1 óra, még nem értem a végére az ebéd emésztésének, de lassan elkezdek öltözködni mert indulok a Szabadsajtó utcába a tüntetésre.

Ahogy azt már egy előző bejegyzésben írtam, a Civil Rádió a segítségeteket kéri. A legutóbbi szavazásunkon a válaszadók 74%-a ki is fejezte szándékát, hogy ha kell, bizony segít. Most azt szeretnénk megtudni, hogy végülis mennyien voltatok, akik meg is tették.

Lezárult a gombapresszó hallgatói körében végzett szociológiai felmérés sorozat következő állomása. Ezúttal arra kerestük a választ, hogy jellemzően melyik korosztály az, amelyik a péntek estékben találja meg élete értelmét, ha egyáltalán van ilyen korosztály. Nos, van. Sajnos, vagy szerencsére, ezek nem a tinédzserek és nem is a nyugdíjasok, így nincs szükség gyökeres változásra az adások témaválsztásában és/vagy hangvételében. Most pedig csinálok egy hejre kis ábrát nektek.

Hiába vártam, csak nem született meg a 100. a szavazat, ezért ezennel hivatalosan is lezárom a hallgatói szokásokról szóló felmérésünket. (A tanulságok itt olvashatók.) De nincs pihenő, máris itt is az új kérdés!

Volt már szavazás hasonló témában, ha nem itt, akkor az előző blogunkban, de ma már naponta fordul át a világ kétszer, meg aztán ki emlékszik már, mi volt az eredmény, így most fussunk neki még egyszer.
Arra vagyunk kiváncsiak, ahogy bizonyára ti is, hogy mik a rádióhallgatási szokások manapság, ha nem is általában, de a gombapresszót tekintve. Kis szinesként elárulom, hogy eddig a múlt heti adást hallgatták a legtöbben az internetről élőben.

A múlt pénteki adás volt rövid idő alatt a harmadik, amiben olyan zene hangzott el, amit a főszerkesztő betelefonálva lehuzatott a technikussal, mert az adott művész … nem rádióbarát szavakat használt. Ott tartunk most, hogy ha nem javulok meg, akkor nyitva áll előttünk az éjszakai műsorsáv, ahol mindenki azt és úgy énekel el, amit és ahogy akar. Nem mintha bármiféle konkrét következménye lenne annak, hogy ti hallgatók mit gondoltok, de én azért kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Úgy néz ki, mindenki szavazott, aki akart, ezért akár eredményt is hirdethetünk. A gombapresszó hallgatók illetve olvasók közel 60 százalékának jól sikerült az elmúlt éve. Ez közel kétszerese az hasonló országos felmérés mutatta számnak.

Lezárom a Tibi vs Tomi szavazást, melyet elsöprő fölénnyel Tibi nyert. Hát, ti tudjátok. De már itt is az új kérdés! Lássuk, kinek milyen volt ez az év. Lássuk, a gombapresszót az ország szerencsésebb, elégedettebb fele hallgatja-e inkább, vagy épp ellenkezőleg, a szerencsétlenek és örök elégedetlenek azok, akik vigaszt találnak a péntek estékben.

A jöjjön a tél vagy ne szavazás teljes kudarcba fulladt. Hiába picsogtatok kórusban, hogy inkább ne, azóta folyamatosan esik a hó. Vegyük elő inkább azt a kérdést, amit nyolc éve kerülgetünk, amire ha meglesz a válasz, neki is láthatunk kifordítani a sarkaiból a világot. Jöjjön hát a végső kérdés!

Nincs az a kudarc, ami elvenné a hitemet abban, hogy ha sokan egyszerre egyet akarunk, akkor az be is következik. Ha például mind a kétmillió állandó olvasónk egyszerre gondol arra, hogy idén inkább maradjon el a tél, akkor én azt mondom, hogy ha teljesen átugrani nem is, de februárig biztosan el lehet tolni az egészet. Megjegyzem, miért akarnátok ezt? Inkább akarjuk együtt, hogy holnap reggel arra ébredjünk, hogy az éjszaka leesett két méteres hó miatt első emeleti erkélyről egy helyre kis ugrással az utcán teremhetünk. Ott a szavazó doboz jobbra!

Már a cím sem igaz, hisz nem a legjobbak közé kerültünk be, hanem abba az ötvenbe, amit a legtöbben neveztek. Ez ad absurdum azt is jelentheti, hogy nekünk sikerült leginkább fűt-fát igérgetve szavazatokat összekönyörögni. Akár így, akár úgy, ez már nem is érdekes. Mi elvégeztük a saját részünket, lehetővé tettük, hogy a zsűri a nyakunkba akaszthassa az aranyérmet.

Az idejét sem tudom már, mikor került ki ide a blogba valami klassz új és persze értelmetlen biszbasz widget. Hát most itt van egy. Valami poszt értékelőt már régóta kerestem, de nem találtam olyat, ami minden szempontból megfelelt volna. Ez sem olyan, hisz például nálam nem is működik, de gondoltam, azért kipróbálhatjuk. Van ugye ez a facebookos lájkolás, amihez most egy magyar csávó (Moldován Csaba) megírta a diszlájkolás gombot is, és így együtt akár már érdekes is lehet.

A szemfüles látogatók bizonyára észrevették, hogy egy ideje már nem frissül a blog. A mégszemfülesebbek talán kifigyelték azt is, hogy ez éppen azóta van, hogy beköszöntött a dinnyerohasztó meleg. Ilyenkor a magamfajta emberek behúzzák a függönyöket, leülnek egy székre, pulzusuk 20 alá csökken, és maguk elé mormolva elkezdik visszaszámolni a napokat őszig.

Nem mondhatni, hogy a legszebb eredményt hozta a Trianon szavazás. Azzal akár ki is tudnánk békülni, hogy a válaszadók közel fele inkább nem mond semmit, hisz mit is mondhatna, de a 28%-os “Mindent vissza!”, na az azért durva. Vegyük úgy, hogy a kattintás egyszerűsége csábított könnyelműségre titeket.
De mi legyen a következő felmérés, ami aktuális is és valahogy össze is köthető az előző forduló témájával? Mi más, mint a 6 év után tegnap végetért Lost!

Most, hogy Kövér László és Semjén Zsolt benyújtotta törvénytervezetét, melyben a trianoni békeszerződés megkötésének napját a Nemzeti Összetartozás Emléknapjának szeretnék nyilvánítani, minden igazi magyar ember szükségét érzi, hogy meghatározza viszonyát a magyar történelem inflexiós pontjához. Honnan jöttünk, hova megyünk, kik vagyunk, miért vagyunk és hogy segít-e, ha rántotthús alakú matricát ragasztunk az autónkra? Péntek este megkeressük a válaszokat, de elébb szavazzunk.

Pusztán a kiváncsiságtól hajtva megszavaztattuk a közönséget, hogy milyen zenét látnának szivesen a hétfő reggeli műsorban, pontosabban, jó-e az a láncfűrészes vonal, amit a szabadjára engedett Marci hozott nekünk az elmúlt hetekben. A végeredmény több tanulsággal is szolgált.

Aki szokta a kicsinyített fagyizót hallgatni, az tudja, hogy egy ideje már Marci a zenei szerkesztője, aki szabadkezet kapott, hogy kedvenc hardcore zenéivel szakítsa meg néha az adást. Túl azon, hogy végre a műsorkészítés egy részét valaki leveszi a vállamról, én magam kifejezetten kívánatosnak tartottam, hogy kicsit keményedjenek a reggelek a Civilre jellemző nyavajgós-popos hangulathoz képest. Bár eddig csak kettő ellenvélemény érkezett, arra gondoltam, szavazzunk.

A podcast és az RSS rendkívül kényelmes szolgáltatások, de épp ez az egyszerű hozzáférés, a házhoz jövő tartalom az, ami ellene megy egy látogatott blognak. Ha én RSS-ben olvasnám és podcaston hallgatnám a gombapresszót, eszembe nem jutna, hogy meglátogassam magát az oldalt, vagy épp élőben meghallgassam az adást. Nyafogni persze ostobaság, inkább alkalmazkodni kell az új helyzethez. Nem kell se élő adás, se robosztus honlap.