Túl vagyunk a választások első fordulóján. Hétfőn a kicsinyített fagyizóban készültem elmondani mindazt, ami az eredményekből következik, de Tibi sajnos szart az egészre és nem jött be reggel. Konzervnyitó Károly barátunk szerint, látva elvtársainak a semmitől szignifikánsan alig eltérő eredményeit, épp úton van egy Észak-Koreába tartó teherhajón, hogy oda megérkezve politikai menedékjogot kérjen Kim Dzsongil-tól. Meglátjuk. De nem is erről akartam írni.

Még mindig tart itt a blogban ez az előre nem tervezett és már-már kínosan sokáig tartó punnyadás, így aztán a szavazó blokk is már két hete kint van. Ez persze jó, hisz többen tudnak kattyintani, ugyanakkor végtelenül unalmas is, hisz a többség már két hete leszavazott. Ezért most, a szünettől függetlenül, új szavazási kört indítunk.

Komolyan gondoltam, amikor azt írtam, hogy pihentető álkérdésnek szánom a Lovasi kontra Kossuth kérdést. Arra számítottam, hogy elsőprő, de legalábbis meggyőző főlénnyel győznek majd a helyeslők. Aztán nem így lett.

Már százszsor megbántam, hogy a 16 milliós kérdést tettem fel nektek egy hete. Egészen addig ugyanis hihettük azt, hogy gombapresszó ország lakói jobbak, szebbek, ügyesebbek a többieknél. Ringathattuk magunkat abba a hitbe, hogy ez a maroknyi csapat hivatott arra, hogy alkalomadtán újra benépesítse a Földet.
A legenda oda. Közületek minden második zsebre rakná más pénzét… Meg is érdemlitek az idős Kossuth Lajos szúró tekintetét, bár ő nem emiatt van most itt.

Egy időre eltünt a szavazó blokk az oldalról, de most újra itt van, hogy felmérje, a gombapresszó közönsége mennyire becsületes és/vagy mennyire őszinte.

Ha csak minimális különbséggel is, de bebizonyosodott, hogy a gombapresszó közönségének többsége elsírja magát, ha egy pofont lát. Itt az idő megtudni, hogy ezt az eredményt fiú vagy lány többség hozta össze. A másik ok, amiért ezt kérdezzük, hogy megszüntessük Egon barátunk hiányérzetét (mely persze a miénk is), aki a napokban közölt statisztikák közül hiányolta a gender (ezt a szót régóta le akartam írni) alapú megoszlás mérését.
Új szavazás indult (itt rögtön jobbra).

Mostanra már talán mindenki látta Léderer Ákos emlékezetes kommentátori teljesítményét, de ha mégsem, akkor hajtás után megnézheti. És nézze is, mert szavazunk!

Rekord számú válasz érkezett az eheti kérdésre, miszerint kit választanátok, ha választanotok kéne a felsorolt pártok közül. A cél az volt, hogy megtudjuk, a gombapresszó hallgatóinak véleménye mennyiben tér el az országos felmérések eredményeitől, ha egyáltalán eltér. Eltér. Nem is kicsit. És nem is akármerre.

Látjátok, erről beszéltem! Ha sokan akarják ugyanazt egyszerre, akkor szinte bármit el lehet érni. (Az is jó, ha egy valaki akarja iszonyatos erővel, de az nehezebb.) A múlt heti szavazás során a válaszadók 61%-a szorította ökölbe a kezét és akarta, hogy essen a hó, és tessék!

(Minden jó cím mögött a szavazós blokk áll, igen, most is.)
Bár őszintén senki sem hihetett abban, hogy Tibi bármiféle nyomásnak engedve megváltoztatja a döntését, mégis sokan kattintottak az elmúlt héten. Protest szavazás volt ez a javából! Spyke csak Cicát tudta megelőzni. Bár Rumli és Gyurma végig jól tartották magukat, valamint Jézus és Kolbász hajrája is erős volt, egyik sem tudta megszorongatni a szinte végig vezető Zsizsiket.

A karácsonynak vége, lezártam a szavazást! Ismét szép számmal vettetek részt a felmérésben, így átfogó képet kaphattunk arról, hogy merre tart ma magyarországon a karácsonyfa divat, fókuszáljunk akár a méretre akár az alapanyagra.

Az értelmezhetetlen cím csak annak köszönhető, hogy egyszerre zárunk és nyitunk egy szavazást. Az elmúlt hét kérdése az volt, hogy ha tehetnétek, élnétek-e máshol a világban, és bizony még engem is meglepett a végeredmény.

Van nekem ez a kényszeres káromkodás betegségem, aminek most hirtelen nem jut eszembe a neve (memória betegségem is van, tíz másodperces Tom), de a cím bizonyára ezért lett éppen ez.
Az új honlap, egy a slágerlistához hasonlóan alul szereplő blokkjára szeretném felhívni a figyelmeteket. A szavazásra, ahol hétről hétre újabb és újabb jól irányzott kérdésekkel teszteljük, hogy mit gondol ez a lángoktól ölelt kicsiny ország az élet fontos dolgairól. Miben hisz, mit szeret, miért él ez a nép. Mondhatni, rendszeresen meghőmérőzzük a magyarokat.