Nem tudom, a sok hülye metallicásnak miért fáj ez a lemez ennyire, szerintem fasza. A nagyterpeszes srácoknak kifejezetten jót tesz egy kis plusz intellektus, a Lou Reed számoknak meg mindig is így kellett volna szólniuk. Múlt héten elfelejtettem magammal vinni adásba, de holnap újra megpróbálom.

A múlt heti adás elmaradt, mert Tibi vidéken volt és nem ért vissza időre, de én azért azt mondom, érdemes visszahallgatni ezt a két órát.

Ez az egész honlap továbbra is egy onemanshow, azaz ami látható és hallható itt, azt mind én magam barkácsolom ide. Ez önmagában persze nem lenne baj, de ahhoz képest, hogy nem mindig van időm és/vagy kedvem vele foglalkozni, kicsit túl nagyra sikerült. Emiatt van, hogy bizonyos részei elég ritkán frissülnek.

Bár nem tartozik rátok, meg érdektelen is, de el szoktam aludni néha a tévé előtt. Most is csak azért mondom el, mert tegnap 1:40-kor Menyhárt Jenőre riadtam fel. A Filmmúzeum Privát rocktörténet című műsora kezdődött, benne az Európa Kiadó történetével, és gondoltam, ha már róluk volt szó itt múlt héten, akkor ezt még kiteszem ide.

Meghalt Sós Mária, kedvenc filmem, a Városbújócska írója, rendezője.

Ahogy azt már adás előtt is mondtam, Zoli egyenest a dedikálásról érkezett pénteken az adásba. Így aztán nem is volt váratlan, hogy mi is kaptunk egy CD-t a művésznő kézjegyével ellátva.

Oláh Zoli (bassjazz) az egyik legrégebben velünk lévő hallgató, ráadásul az ő családja az, aki az egy-családon-belül-a-legtöbb-gombahallgató versenyben messze a legjobban szerepel, 4 (!) fővel. De nem csak ezért lesz a pénteki adás zenéje a Harcsa Veronika Quartet még meg sem jelent új lemeze (ő a bőgős a zenekarban, de ki ne tudná ezt?), hanem mert az ismert Univerzumban mi lehetünk az elsők, akik ezt nyilvánosan lejátszhatják. Csak itt, csak most, csak nektek! A többi rádió várhat.

Meghalt Maurics András, a Flash zenekar basszusgitárosa.

Igértem adásban, hogy a pénteki műsorban elhangzó zenéről itt a blogban többet is mondok majd. A zenekar neve General Elektriks, és nem tudom, szégyen-e, de én is csak egy hete tudok róluk.

Nem tudom, mikor indult, de én ma láttam először Pajor Tamás honlapját.

A múlt pénteki adás volt rövid idő alatt a harmadik, amiben olyan zene hangzott el, amit a főszerkesztő betelefonálva lehuzatott a technikussal, mert az adott művész … nem rádióbarát szavakat használt. Ott tartunk most, hogy ha nem javulok meg, akkor nyitva áll előttünk az éjszakai műsorsáv, ahol mindenki azt és úgy énekel el, amit és ahogy akar. Nem mintha bármiféle konkrét következménye lenne annak, hogy ti hallgatók mit gondoltok, de én azért kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Tegnap Trabant koncert volt a gödörben, ma pedig adás lesz a rádióban.

A közhiedelemmel ellentétben nem vagyok egy előre tervező tipus. Így aztán a ma esti Világveleje napról, benne a Trabant komcerttel, lehet, hogy lemaradok. Épp most olvastam, hogy minden jegy elővételben elfogyott. Nincs valakinek egy felesleges?

Az – is – a szép az internetben, hogy még az ilyen eldugott, hangyafasznyi ismertséggel sem rendelkező, poros zugában is mint mi vagyunk, az emberek előbb-utóbb megtalálják azt, amit keresnek. A recorder.blog.hu oldalnak köszönhetően tömegek zarándokolnak ide két napja, hogy letöltsék a nemrég felrakott trabant válogatást. Örülünk neki. Vigyétek!

A friss médiatörvény 21.§-a szerint a „lineáris rádiós médiaszolgáltatásban a zenei művek közzétételére szánt műsoridő legalább harmincöt százalékát magyar zenei művek bemutatására kell fordítani”. Ráadásul ezek legalább negyedének öt évnél nem régebbinek kell lennie. Ennek a megszorításnak a Civil rádió jelen állapotában nem tesz eleget. A gombapresszó ahol tud, segít, ezért a ma esti zenei blokk kizárólag öt évnél fiatalabb magyar zeneszámokból áll majd.

Ahogy mindenki, úgy mi is hírt adtunk arról, hogy Méhes Marietta fellép a Világveleje fesztiválon. A puszta ténynél többet nem is nagyon mondtunk, így aztán meglepő, hogy a Hír24 portál vonatkozó cikke alá miért pont mi kerültünk ki ajánlott linkként a fesztivál honlapja és Szőnyei Tamás elemzése mellett. Örülünk persze, de azért itt valami turpisság van.

Mostanra mindenki kipihente a Szilveszter éjszakát, megette az összes lencsét, most meg ott ül a gép előtt, és próbálja feldolgozni azon felismerés okozta sokkot, hogy idén is dolgozni kell. Időhúzásképp itt az új év első bejegyzése, ami nem is igazi bejegyzés, csak egy hirdetés. A nagyszülők nagylelkű felajánlása miatt lehetőség nyílt arra, hogy Misi fiam végre egy olyan zongorát kapjon, amin megvan minden billentyű, és extra szolgáltatásként mondjuk nem tűnik el róla rendszeresen az összes G.

Meghalt Bobby Farrell, a Boney M énekese. Az énekesek címszó alatt persze nem találjátok, de keressétek a bugi-a-lábban fejezetben, ahol kitüntetett helyen szerepel. 12 évesen, egészen biztos voltam benne, hogy úgy akarok táncolni, mint ez a mikrofonfejű ember, aztán valahogy másképp alakult. Ha csak a zene szerint döntöttem volna, akkoris egyértelműen boniemes leszek, de Agnetha Fältskog elvitte a szivemet, aki aztán a nagy korkülönbség miatt mégsem lett a feleségem. Hát így esett.

Egy 1992-ben New Yorkban készült Magyar Narancs interjúban még azt mondta: “… nem úgy tűnik, hogy különösebben hiányoznék ott bárkinek, szóval nem érzem azt, hogy bárki, bármit akarna velem. Nekem ott semmi dolgom sincs.” Úgy néz ki, hogy a művésznő meggondolta magát, mert 26 év távollét után fellép a Világveleje fesztiválon. A nagy örömre fel is töltöttem egy kiadós adagot Trabant számokból a letöltés/zene rovatba. Nem kapható minden boltban, becsüljétek meg!

(Jozé kollégánk többször is kisegített már minket, amikor eltüntnek hitt zenéket kerestünk. Cserébe azt igértem neki, hogy bármikor írhat ide egy bejegyzést tetszőleges témában. Az itt következő meglehetősen hosszú és tartalmas interjút ő készítette.)

2010 őszén éppen 30 éve annak, hogy Sárvári Vilmos lett az Örökmozgó szólógitárosa. A jubileum, valamint a P. Mobil utolsó két eseménydús éve bőséges témát adott ennek a régóta tervezett, nagyobb lélegzetvételű interjúnak.