Az öngyilkosság versus diszkó összevetésben az említések számát tekintve messze az előbbi vezet itt nálunk, ezért ezentúl jobban oda fogok figyelni arra, hogy méltók legyünk a műsor alcíméhez és ne hanyagoljuk el a diszkót sem.

Mindjárt itt is egy lemez, a francia Belle Epoque zenekar Bamalama című albuma, amit néhány zenei eszméléssel ezelőtt vittem be egy általános iskolai buliba, hogy mutassam, milyen progresszív vagyok. Hát ennyire voltam én progresszív 1978-ban 13 évesen.

Az ezt követő években aztán többször fordult velem a világ, de akkor meg voltam győződve ennek a lemeznek a nagyszerűségéről. Valószínűleg a borító alapján választottam ki a boltban, mert a zenekarról természetesen semmit sem hallottam (sem akkor, sem azóta). Ha például láttam volna ezt a videóklipjüket, lehet, hogy minden másképp alakul. Értem én, hogy a hetvenes évek végén még útkereső időszakát élte a videoklip kultura, de könyörgöm, mi ez?

Hála istennek, nem jutott el ez hozzám, így bátran vihettem a hónom alatt a lemezt az iskolába.

Az album letölthető a LETÖLTÉS/ZENE rovatból. Nehezen jutottam hozzá, becsüljétek meg!